Karunk, az ország negyedik legidősebb jogi karaként a 2016/17-es tanévben ünnepli az eperjesi-miskolci jogi oktatás megalapításának 350. és a miskolci jogi oktatás újraalapításának 35. évfordulóját.

 Az evangélikus jogi oktatás 1667-ben vette kezdetét a felvidéki Eperjesi Collégiumban. A kollégium 1665-ös alapító okirata három nemes célt jelölt ki az intézmény számára; nevezetesen, hogy legyen ez az intézmény „a Mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok universitasa és a hazaszeretet bevehetetlen vára örök időkön át”.

A Collegium első tanárai közt tisztelhetjük azt a Pankratius Mihályt, aki első magyar közjogi munkájával szerzett elévülhetetlen érdemeket. De az oktatók közt található többek között „Maléter István, az ismert radikális párti korifeus” csakúgy, mint Csengey Gusztáv, aki „(T)anítványaitól lelkes hazafisága jeléül az „utolsó kuruc" jelzőt kapta.” „Itt oktatott Vécsey Tamás a legkiválóbb római jogászok egyike, Ereky István a közigazgatástan nagy hírű professzora. Innen indult Berzeviczy Albert, Horváth Ödön, Moór Gyula pályája.” (Stipta I., 1989)

A Tarca-parti Athén - ahogy Eperjest nevezték - intézmények története, diákjainak – köztük Thököly Imrének, Kossuth Lajosnak – és tanárainak szerepvállalása a magyar történelem sorsfordító pillanataiban bizonyították, hogy az alapítók elérték céljukat. A jogi oktatás minősége szintén rendkívül magas színvonalú volt.

1815-től a Collegiumból a jogi oktatás önálló intézménnyé szerveződött, mint Eperjesi Evangélikus Jogakadémia.

A Felvidék cseh megszállása, és az önálló csehszlovák állam deklarálása után a helyzet bizonytalanná, a trianoni békediktátummal pedig reménytelenné vált. „Kollégiumi termeiket cseh katonák szállták meg, eltiltották a magyar nyelvű oktatást. Méltatlankodó tanáraikat rövid időre letartóztatták.” (Mikler Károly, a Miskolci Jogakadémia első dékánja; 1922)

Az eperjesi evangélikus jogakadémia Miskolc város polgárainak hívására és támogatásával Miskolcra költözött, amely esemény egyúttal Miskolc város első felsőoktatási intézményének megtelepedését is jelentette.

Az 1919-es átköltözés sikeres volt: a Miskolci Evangélikus Jogakadémia megállta a helyét az új helyzetbe került csonka országban is, s így a jogakadémia Miskolcon is betöltötte az alapítók 1665-ben tételezett céljait.

Ez az elkötelezett és magasan képzett oktatók és professzorok körének köszönhető.

Csak néhány név, a teljesség igénye nélkül: Pólay Elemér római jogász, Bruckner Győző jogtörténész (a képen), Hacker Ervin büntetőjogász vagy Zsedényi Béla alkotmányjogász, aki az 1944-ben alakult Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke volt, s később mártírhalált halt.

Mindezen elvárásoknak azonban csak a második világháborút követő kommunista hatalomátvételig tudott eleget tenni a Jogakadémia, amikor is 1949-ben – a katolikus, református jogakadémiák mellett – az evangélikus jogakadémiát is megszüntették. Ezt követően a diktatúra mindent elkövetett, hogy az egyházi jogi oktatásnak lehetőleg még az emlékét is elfeledtesse.

Hamarosan azonban jogászhiány alakult ki a vidéki Magyarországon, és ennek leküzdése érdekében az akkori állami vezetők egy új jogi kar felállítása mellett döntöttek. Abban, hogy erre éppen Miskolcon került sor, jelentős kezdeményező szerepe volt Dr. Novák Istvánnak is, a miskolci evangélikus jogakadémia egykori tanárának - de az egykori eperjesi-miskolci Evangélikus Jogakadémia közötti kapcsolat teremtésére a politikai környezetben nem kerülhetett sor.

A miskolci jogászképzés (újra)alapítására 1980-ban került sor, s ennek nyomán 1981 szeptemberében indult meg az oktatás – 120 fő nappali, s 60 fő levelező tagozatos joghallgatóval. A döntést több évnyi előkészítő munka előzte meg, melynek summázata az volt, hogy a piacgazdaság felé elmozduló Magyarország szakemberellátása – különösen az északkeleti régióban – e képzés megindításával, majd az Állam- és Jogtudományi Kar felállításával oldható meg leghatékonyabban.

Az így megfogalmazott közpolitikai várakozásnak karunk a legteljesebb mértékben eleget tett.

Minden egyetem, minden kar fő feladata az oktatás és a kutatás – így a miénk is. Rögtön ezek mellé helyezzük azonban harmadik vállalásunkat, felismert kötelességünket: a nekünk helyet adó közösség szolgálatát. Miskolc városa, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, az Északkelet-Magyarországi régió az, ahol élünk, ahol számítanak ránk, s ahol szolgálni szeretnénk. Szolgálni a gazdaságot, a közintézményeket, az embereket és családokat, a tanulni vágyó fiatalokat, s a tanult fiatalokat kereső munkáltatókat. Keressük és várjuk a feladatot, a megrendelést, amelyet teljesítve igazolhatjuk, hogy ide kötődünk, e térség integráns részét képezzük.

Kötődésünk fontos szála, hogy – ha nem is jogutódként, de szellemi örökösként – vállaljuk azt a hagyományt, amely az egykori Miskolci Evangélikus Jogakadémiáról maradt ránk. A városból, a városnak, s a városért élő Akadémia példát, s példájával erkölcsi tartást ad ma is számunkra. Igyekszünk azzal tisztelegni elődeink előtt, hogy erőnk szerint próbálunk megfelelni a magas mércének.

Az első kapcsolatfelvételre az 1990’s években kerülhetett sor. 1991-ben megállapodást kötött az Evangélikus Egyház Akadémiája és a Miskolci Egyetem Jogi Kara, többek között deklarálva, hogy a miskolci jogi kar az eperjesi-miskolci jogakadémia szellemi örökségének hordozója. Az aláírók között volt Fabiny Tibor, az Evangélikus Akadémia professzora, Novotni Zoltán magánjogász professzor, mint a miskolci jogi kar dékánja, valamint a miskolci jogi kar római jogász professzoraként az a Zlinszky János is, aki később a katolikus jogi kar alapító dékánja is lett.

2016-ban újabb megállapodás köttetett a Miskolci Egyetem és az Országos Evangélikus Egyház között, amelyben az egyház ismét megerősítette a miskolci jogi kar státuszát az eperjesi-miskolci jogakadémia szellemi örököseként. A megállapodást ünnepi tanúként írta alá a 98 esztendős Boleratzky Lóránd, a Miskolci Jogakadémia evangélikus egyházjogász professzora (és korábbi diákja!), a Miskolci Egyetem Díszpolgára, aki az Eperjesi-Miskolci Jogakadémia szellemi örökségének ápolásában is kimagasló érdemeket szerzett.

A 35 éve újraalapított miskolci jogászképzésben a jogtudomány számos kimagasló alakja vállalt illetve vállal szerepet. A már elhunyt Horváth Tibor és Kratochwill Ferenc büntetőjogász, Gáspárdy László polgári eljárásjogász, Bíró György polgári jogász professzorok munkásságára ma is emlékezünk. A miskolci jogi műhelyben a szakma számos kimagasló tudású szakembere, más karok jelenlegi és volt dékánja kezdte pályafutását, de 9 későbbi alkotmánybíró is erős kari kötődéssel rendelkezett.

 A miskolci jogi karon folyó magas színvonalú képzés rangos elismerése volt 2006-ban, éppen a miskolci jogászképzés újraalapításának 25-ik évfordulóján, hogy a Magyar Akkreditáció Bizottság a jogi karok közül egyedüliként adta át mind a jogász szak, mind a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola részére a „Kiválósági hely” címet.

Az irányt folytatva büszkék vagyunk rá, hogy mára a minősített oktatók arányát tekintve Karunk kimagasló eredményt ér el a jogi karok között (HVG-rangsorok).

A hagyományőrzés a joghallgatók számára is fontos vállalás. Az 1920-ban életre hívott Miskolci Joghallgatók Testülete legfontosabb feladatának az egykori eperjesi szokások miskolci megőrzését tartotta. A Szabadságharcért elkötelezett egykori diákok - így Kossuth - emlékére rendszeresen megrendezték a Jogászmárciust, míg az Akadémiát korábban támogató Dessewffy család és mártír fia iránti érzület pedig jelentősen közrehatott az október 6.-a kultuszának eperjesi kialakulásához.  De a ballagás hagyományát is e Testület örökítette át Miskolcra.

1999. decemberében jött létre a Jogász Örökbaráti Egyesület (JÖBE), mely a Valéta Bizottsággal és a Hallgatói Önkormányzattal közösen szervezte meg 2003-ban az „első” Jogászmárciust. Ekkor került sor az az első olyan szakestélyre is, ahol már a jogászok főzték a krampampulit, amely – stílusosan – a Justitia Vére elnevezést kapta.

A miskolci jogi kari élet sajátossága, hogy hagyományrendszerében egyszerre jelennek meg a selmecbányai és - az Evangélikus Egyház által is elismerten egyedüliként - az eperjesi gyökerek és szokások.

A selmeczi diákhagyományok 2014-ben felvételre kerültek a Szellemi Kulturális Örökség (UNESCO) Nemzeti Jegyzékére. E hagyományok legfontosabb alapját a bajtársiasság és összetartozás képezi, és összekötik a Miskolci Egyetem összes karának hallgatóit.

Az ünnepi események, Gyűrű- és Kupaavató Szakestélyek, vagy a műszaki karokon viselt gruben, auf, walden vonalától eltérő, sujtásos egyenruha, a 2002-ben a testvérkarok képviselői, valamint egyetemünk rektora jelenlétében és egyetértésével alapított és felavatott jurátus által megteremtett sajátos életérzés sem feledteti a XXI. század kihívásainak megfelelő, a jövő igényeit is figyelembe vevő tudásanyag átadására törekvés célját, szükségességét és felelősségét.

A kihívásoknak való megfelelés eredményezi a többszintű és egymásra épülő képzési szinteket – jogi felsőoktatási szakképzés (JFSZ), alapképzés (BA), mesterképzés (MA) és szakirányú továbbképzések, ezzel lineáris rendszeren is lehetővé téve az előre- és hátramozgást. Így biztosítható, hogy mindenki a képességeinek megfelelő képzettséggel és végzettséggel hagyhassa el az egyetemet.

A nemzetközi kapcsolatok kialakítását, az idegen nyelv, így különösen a német és angol szaknyelv elsajátítását Karunk a sikeres Erasmus-pályázatok lehetőségének megteremtésén túl számos formában támogatja (pl.: szakfordító képzés, interkulturális kommunikáció és konfliktuskezelés), ezzel is megteremtve a globalizált környezetben való munkavállalás esélyét.

A gyakorlat-/praxisorientált, modulrendszerű, az oktatás és számonkérés módszertanával az aktuális igényekhez és szükségletekhez igazodó kurzusok nem csak a hazai és nemzetközi jó gyakorlatok átadását, hanem neves gyakorlati szakemberek bevonásával a munkaerőpiac elvárásainak megfelelő képességekkel kívánják felruházni a hallgatókat. Az EU által is hangsúlyozattan elvárt kompetencia-alapú, jól konvertálható tudás elérése érdekében tréningmódszertan, case-management, blended-learning illetve IKT-technológiák is bevonásra kerülnek az oktatásba.

Karunk évek óta elkötelezett az iránt, hogy ötvözni tudja az elméleti és gyakorlati ismeretek körét, és a célcsoport igényeihez igazodó képzési struktúrával és oktatási módszertannal számukra valódi értéket jelentő tudást biztosítson. Ez az elvárás régóta fontos szakmai hitvallása Karunknak. Meggyőződésünk, hogy Ferdinand von Steinbeis, az 1800-as évek württembergi iskolateremtőjének gondolatai a XXI. században még igazabbak - azaz, hogy hidat kell építeni a biztos tudás és a sikeres alkalmazás közé.

(Összeállította: Csemáné Dr. Váradi Erika)